Ülök a kocsiban és meredten bámulom az előttem araszoló Honda lámpáját. Kuplung, egyes, gáz, kuplung, üres, fék. Naponta nettó másfél óra az életemből, miközben az agyam vagy elzsibbad, vagy világmegvált. Két hónapja megadta magát a rádió is, most csak magammal vagyok összezárva. Üres járatok.
Ha jó zenét akarok hallgatni, a biztonságos, régi cd után nyúlok. A rádiónál csak reménykedhetek, hogy rátalálok valami új különlegességre, egyébként le vagyok maradva, mint a borravaló.
Koncert? Szabad este? A programajánlók átnyalása után csak a DJ Ottok, meg fergeteg parti vibrál a szemem előtt. A könyvesbolt is fekete lyuk, a szépirodalomnál még elboldogulok, de a mai írók közül halvány gőzöm sincs, ki az, aki nem reklámból jó csak.
Szóval elindultunk. Hogy helyettetek robbanjon szét a fejünk, miközben kimazsolázzuk a lényeget , hogy ne a kocsma előtt dekkoljatok, miközben semmi ötletetek nincs, hogy merre tovább.
Elindultunk, hogy ne maradjatok le a jó filmekről, az új tehetséges előadókról, akiknek nem tudjátok a számaikat majd kiverni a fejetekből, s hogy a régiek is kicsit eszetekbe jusson.
Egyszóval megpróbáljuk tartalommal megtölteni az életeteket.
Mert az élet rövid, Legyen legalább színes!
